Azt is hozzátette, hogy a fair play, az egyenlő esélyek jegyében azonban most olyan gyakorlati feladatsort állítottak össze, melynek a teljesítése a dunaiaknak és a tiszaiaknak is ugyanolyan próbát jelentett, mint a házigazda balatoniaknak. A parancsnok szerint egyébként a „hazai pálya” ezúttal csak igazán minimális előnyt jelenthetett, a dunai legénységgel most először érkezett két hajóvezető hölgy azért megjegyezte: az például nagyon nem mindegy, hogy állóvízről, vagy folyóvízről van szó...

Esetünkben állóvízben kellett teljesíteni a keddi első napi feladatokat, a hajdani őszödi kormányüdülő partjai előtt, kiváló időben, szélcsendben. Tizennégy csapat indult az ország minden részéből, tehát nem csak a három nagy vízirendészeti kapitányság (a dunai, a tiszai és a balatoni) felségterületéről. A mentőgyűrűt kellett pontosan a célra dobni, majd szlalomozni a hatalmas gumihajóval a bóják között – szituációs és életmentő gyakorlat, hallottuk a pontos elnevezését. De nemcsak motoros kisgéphajóval, hanem például vitorlással is végre kellet hajtaniuk feladatokat, hiszen – tudtuk meg Horváth Lászlótól – a vízirendőröknek mindenféle vízi járművel tudni kell bánni. Az országos járőrverseny szerdán az elméleti feladatokkal fejeződik be.

S bár a vitorlások és a horgászok miatt még nem vonultak teljes téli pihenőre a balatoni vízirendőrök, vezetőjük egy röpke szezonösszegzéssel már szolgálhatott. – Egy emberélet is sok, de az idei szezonban olyan kevés vízbefulladás történt a Balatonon, mint 1952, az ilyen nyilvántartások kezdete óta még sohasem – így a balatoni vízirendészet parancsnoka. – A főszezonban ketten fulladtak a vízbe, az egész év során öten. De ezek is javarészt rosszullét miatt következtek be, vagyis ahol a vízirendőr már nem sokat segíthet. A krónikához tartozik az is, hogy idén már 211 mentést hajtottunk végre a tavon.