A balatonszabadi kis tánccsoportból nőtt ki a Balaton 1963-ban, az pedig, hogy az 1965-ös dániai turné után sem széledt szét, az utódomnak, Balogh Istvánnak köszönhető; egy mondatban ez az együttes megalakulásának hiteles története – mondja az alapító és első együttesvezető, Kelemen István, hozzátéve: az elmúlt évtizedekben annyi „alapítóról” lehetett hallani, hogy most, a fél évszázados jubileum okán éppen ideje tisztázni a Balaton Táncegyüttes létrejöttének körülményeit.

– Balatonszabadiba kerültem tanárnak, ahol néhány egészen tehetséges fiatalból alakítottam egy tánccsoportot – emlékszik vissza Kelemen István. – Hivatásos együttesek is hívták a „gyerekeimet”, amikor már megyei versenyeket is nyertünk. Bende Jolánnal, a későbbi balatonos helyettesemmel vetettük föl, hogy alakuljon egy járási szintű táncegyüttes Siófokon, a környék együtteseinek legjobb táncosait összegyűjtve. Elcsábítottam Balogh Istvánt, az Építőipari KTSZ személyzeti osztályvezetőjét, egyben a legnagyobb létszámú tánccsoport vezetőjét, vele szerveztük meg a járási szintű táncos csapatot. A szövetkezet anyagi támogatást is nyújtott, így tudtunk például ruhákat vásárolni a fellépésekhez. Sok-sok tárgyalás után sikerült Siófokra hoznunk Együd Árpádot Kaposvárról, a neves koreográfus állást kapott tanárként a gimnáziumban, s a Balaton művészeti vezetője lett. Igaz, lakásproblémáját nem volt egyszerű megoldani; kezdetben nálam is lakott, majd a gimnázium tornaszertárában is. A hajdani cserkészcsapat zenészét, Bánhegyi Adolfot sikerült megfűznünk, hogy alakítson zenekart szerény tiszteletdíj fejében, a gimnázium énekkarára is építettünk (Giay László lett a karnagy, ő a pártbizottságon is dolgozott és ez akkoriban nem számított hátránynak...), így jöhetett létre a Balaton Ének-Zene és Táncegyüttes.

„Együd Árpád: Ébredés a cigánytáborban; első bemutató a Bányász Üdülőben a Bányász Kongresszuson, 1963-ban” – olvasható a képaláírás a Balaton 35 éves jubileumára kiadott, Kelemen István által írt kötetben. Az első külföldi fellépésük 1964-ben Csehszlovákiában volt, majd rá egy évre az emlékezetes első nyugati turné. – A dán-magyar mezőgazdasági kiállításon a Balaton Táncegyüttes képviselhette a magyar kultúrát – így Kelemen. – Ez nagyon nagy szó volt akkoriban, amatőr táncegyüttesek legfeljebb baráti országokba utazhattak. Be is hívattak előtte a megyei pártbizottságra meg a rendőrségre és értésemre adták, mint együttesvezetőnek: felelek azért, hogy senki se maradjon odakint. Csakhogy elém tették a kiutazók névsorát is, melyen huszonnégy táncos szerepelt a harminc helyett és a technikai személyzet közül sem volt mindenki rajta, ellenben párttitkárok, szövetkezeti vezetők voltak beírva „művészetivezető-helyettesként”, vagy éppen „öltöztetőként”. Hiába kértem, hogy minden táncosunk jöhessen, levelet is írtam hogy lemondok, itthon maradok, de figyelmeztettek: Balatonszabadiban sem igen maradhatok tanár, ha veszélyeztetem a turnét. Nem volt más választásom, végül mégis én ittam meg a levét...

– A siker ellenére amikor hazatértünk, ellenségeskedés kezdődött – folytatja a visszaemlékezést az első együttesvezető. – Akik nem jöhettek velünk, azok megsértődtek, elmentek, rossz lett a hangulat. Már rosszul vezettem a próbákat, már nem voltak jók a koreográfiáim. Lemondtam, az együttes szét is hullott volna, ha nincs Balogh István, aki újjászervezte és letette a mai, külföldön is szép sikereket arató Balaton alapjait. Én arra vagyok büszke, hogy hivatásos együttesekkel is felvettük a versenyt (Balogh István szövetkezeti osztályvezetőként állást tudott ígérni azoknak a tehetséges táncosoknak, akiket elcsábítottunk), miközben végig hű maradtam Molnár Istvánnak tett ígéretemhez; a legendás siófoki táncos-koreográfustól tanultam a táncot és azt mondtam neki, hogy azt fogom mindig továbbadni a következő generációknak. Így is tettem.

Magyar falut építettek a tévések a kedvükért Dániában

„Máig büszkeséggel tölt el – írta Kelemen István a 35 éves jubileumra megjelent kiadványban a dániai turnéról –, hogy a koppenhágai Király Színház színpadára én vezényelhettem az első magyar amatőr táncegyüttest. A királyi család jelenlétében került bemutatásra az Este a fonóban című táncjátékom, mellyel olyan sikert aratott az együttes, hogy az előadást követően a legnagyobb tévétársaság kötött velünk szerződést műsorunk felvétele céljából. Erre az alkalomra, kizárólag a fellépésünk megfelelő hátterének imitálására felépítettek egy kis magyar falut. Ezt a felvételt a dán televízió később három további országban levetítette: az NSZK-ban, Norvégiában és Svédországban. A tévéközvetítési díjból az együttes, a szövetkezet, a koreográfusok és a táncosok is részesültek.”