Az előző felmérés, azaz 2001 óta országosan 31, Somogyban 30 százalékkal csökkent a magukat – római vagy görög – katolikusnak vallók száma, a reformátusoké egységesen 29, az evangélikusoké a hazai 30-cal szemben a megyében 25 százalékkal esett vissza. Jelentősen nőtt viszont a más vallásúak száma, a megyében 53, az országban 72 százalékkal, s egységesen 21 százalékkal emelkedett a felekezeten kívüliek aránya is.

A teljes népességhez viszonyítva is szembetűnő a nagy felekezetekhez tartozók számának csökkenése a megyében. Míg évtizede tíz somogyiból hét katolikusnak vallotta magát, addig ez 2011-re 53 százalékra esett vissza. A reformátusok aránya nyolcról hatra, az evangélikusoké kettőről egyre, az izraelitáké 0,04-ről 0,03-ra csökkent, ezzel szemben a más vallásúaké 0,7-ről egy százalékra, a felekezeten kívülieké nyolcról 11- százalékra emelkedett. Némiképp meglepő, hogy míg 2001-ben a somogyiak nyolc, addig tavalyelőtt 25 százalékuk nem válaszolt a népszámlálás vallással kapcsolatos kérdéseire.

– Sokan fakultatív lehetőségnek tartották, s kihagyták – mondta erre Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, korábbi kaposvári esperes. – Nem véletlen, hogy már a népszámlálás előtt vita volt róla, legyenek-e vallással kapcsolatos kérdések. Éppen ezért becsapósak az adatok, hiszen azt is meg kellene vizsgálni, a válaszadók között hogyan alakult az egyes felekezetek aránya.

Hasonlóképpen vélekedett erről Bellai Zoltán kaposvári református lelkész, püspöki főtanácsadó, aki kiemelte: a vallási kérdésekre választ adók között jobb lett a reformátusok aránya, mint 2001-ben.
– A kérdésfeltétel is más volt, mint 12 éve – folytatta Bellai Zoltán. – Az utóbbinál a konkrét felekezeti tartozásról érdeklődtek, nem a gyökerekre vonatkozóan, mint 2001-ben. Ennek ellenére beszédesek az adatok, s látható, utolérte az országot egyfajta elvallástalanodási folyamat, mely Nyugat-Európában most tetőzik, Észak-Amerikában viszont már megkezdődött a visszarendeződés. Nyersen fogalmazva: piacosodik a világ, s a vallás csak az egyik szegmens, mely meg akarja szólítani az embereket. Főként a középkorúak fordulnak el az egyházaktól, a 25 év alattiak és a 60 felettiek között sokkal jobb a helyzet.

A kaposvári református lelkész szerint a 2011-es adatok reálisabbak, mint az előzőek, hiszen az egyének identitástudatát, kötődését mutatják. Példaként a kaposvári gyülekezetet hozta fel, ahol 2001-ben 5010 hívőt számláltak hivatalosan, ám a saját felmérésük ennél kevesebbet jelzett, a jelenlegi 3700 körüli létszám viszont fedi a valóságot.
– Az előző népszámlálási adatok egyfajta felhívást intéztek az emberek részéről az egyházak felé: szólítsatok meg! – vélte Bellai Zoltán –, ám ebbe egyik egyház sem szakadt bele. Egyértelmű, hogy változtatásokra van szükség, egyfelől strukturális átalakulások kellenek, másfelől meg kell találni az utat az emberekhez, hiszen idegesítő a nem nyilatkozók nagy száma, s hogy a népesség nagyjából fele nem sorolta magát egyik felekezethez sem.

Szemerei János is úgy véli, az egyházaknak fel kell dolgozniuk az eredményeket, az okok ugyanis bonyolultabbak, mint amit a számok mutatnak.
– Tisztázni kell az üggyel kapcsolatban, mi egyházi kérdés, mi tudható be a felmérés következményeiként, s miért nem válaszoltak az emberek – mondta az evangélikus püspök. – Vélhetően sokan magánügynek gondolják a hitüket, s nem akarják megosztani másokkal. Emellett persze érezhető némi lemorzsolódás is, hiszen a falusi közösségek folyamatosan csökkennek, az elvándorlás miatt fogynak a gyülekezetek. Egyes városiak ezzel párhuzamosan ugyan növekszenek, de nem ugyanolyan mértékben.

Az adatokat olvasva számos kérdés vetődött föl Gárdonyi Máté siófok-kiliti plébánosban, a veszprémi hittudományi főiskola tanárában.
– Mennyiben befolyásolta a 2001-es és 2011-es adatok feltűnő különbségét az eltérő kérdésfeltevés (2001-ben: „vallása, hitfelekezete?”, 2011-ben: „mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?”) – kérdezte a plébános –, illetve, hogy az első napokban problémák adódtak az online-kitöltésnél? Erre annak idején a katolikus püspöki kar felhívta a figyelmet. Milyen összefüggés lehet a felekezeti hovatartozás, vallásosság és az értékválasztások (házasság, család, gyermekvállalás) radikális változása mögött? Az mindenesetre szembeötlő, hogy a magyar társadalom jelentős átalakuláson megy át ezen a téren.

Gárdonyi Máté tovább kérdezett: vajon általában a vallásosság visszaszorulásáról van-e szó, vagy az intézményesült vallásosságéról, amely átadja helyét más típusú vallási élményeknek, meggyőződéseknek?
– Akik felekezeten kívülinek mondták magukat, vallásosak vagy vallástalanok? – morfondírozott. – Az egyéb felekezetek kategóriája az egyesületnek visszaminősített közösségeket is tartalmazza-e, s vajon milyen arányban? Érdekes, hogy ez a csoport tudott növekedést felmutatni. A településenkénti mutatók ismeretében kell elgondolkodnia az egyházi vezetésnek, hogy az intézményhálózatot hogyan kell átalakítani a hívek megfogyatkozásának és a fenntarthatóságnak a fényében? S szociológiai elemzések figyelembevételével kell keresnünk a választ arra a kérdésre: az egyház megfelel-e ma, illetve hogyan tud jobban megfelelni az isteni alapítótól kapott küldetésének?