Államosítás, nonprofit társaságok a közszolgáltatásban: ki fizeti tehát a révészt? Az nem lehet, hogy e terhek a lakosságra, illetve az önkormányzati cégekre háruljanak – ez a véleménye Schmidt Jenő tabi polgármesternek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnökének.
– A villamosenergia- és gázszolgáltatók korábbi, állami megvásárlásával, valamint a hatósági árszabályozással és a több körös rezsicsökkentéssel folyamatosan nyílik az olló a hatósági és a piaci ár között, s a különbséget valakinek viselnie kell – mondta lapunknak hétfőn a TÖOSZ-elnök. – Az államosítással, az árszabályozással, s a cégek nonprofittá tételével nem marad pénz az egyéb kiadásokra. Úgy vélem, ez a jelenleginél nagyobb szerepvállalást kíván meg az önkormányzatoktól, főleg azoktól, melyek a második körös adósságkonszolidáció részesei voltak. Főként ezek tulajdonolják ugyanis azokat a cégeket, melyek a közszolgáltatásokat végzik. Jelentős forrásuk felszabadult, hiszen adósságuk átvállalásával idén a tőke- és kamatkötelezettségük is kiesik a költségvetésből; a megyei jogú városok nagy részénél ez egyenként meghaladja a kétmilliárd forintot. Ebből a pénzből a saját cégeiket kellene rendbe hozni.

Schmidt Jenő szerint a közszolgáltatások teljes körű állami monopolizálása után a víz és szennyvíz, valamint a hulladék, kéményseprés és a temetkezés területeken az önkormányzatoknak kell fokozatosan egyre nagyobb teret adni a cégek működtetésében, tulajdonlásában és az árszabályozásban. – Az állami és önkormányzati tulajdonú cégek belső szervezetrendszerét és költségelemeit felül kell vizsgálni, majd e cégeket átalakítani. A felesleges pénzkiadásokat meg kell szüntetni, a jövedelmeket osztályvezetői szinttől felfelé felül kell vizsgálni. Hasonló vállalatirányítási modellt kell
bevezetni, mint a termelési szektorban. A fogyasztóval pedig csak a valódi, igazolt és elismert költségeket szabad megfizettetni.

S hogy akkor miből lehet fedezni a beruházásokat és eszközpótlásokat? A TÖOSZ-elnök úgy véli, uniós pénzekből. – Ha az állami vagy önkormányzati szolgáltató nonprofit, akkor nem kalkulálhat nyereséggel, nem marad tehát más, mint a hitelek átvállalása révén felszabadult önkormányzati források átcsoportosítása, illetve az uniós operatív programok. Nem véletlen, hogy míg 2007 és 2013 között a gazdaságfejlesztési programokra 11,47 milliárd forint jutott, a 2014 és 2020 közötti uniós támogatási időszakban 39,4 milliárd hívható le.

A kormány a minap kilencmilliárd forintot csoportosított át a regionális víziközmű-társaságok finanszírozása érdekében, adta hírül a sajtó. Megkérdeztük az ország legnagyobb vízszolgáltatóját, a siófoki székhelyű DRV Zrt.-t: mekkora nehézséget okozott gazdálkodásukban a rezsicsökkentés és a közműadó? „Állami tulajdonú víziközmű-szolgáltatóként a társaság feladata az érvényben lévő kormánydöntések végrehajtása, a minőségi szolgáltatás biztosítása mellett – áll a DRV válaszában. – Az elmúlt időszak víziközmű szektort érintő változásainak hatását költségoptimalizálással, a működési terület bővítésével (az ebből adódó méretgazdaságosság elérésével) lehet kigazdálkodni. Az állam által átcsoportosított összeg a műszaki infrastruktúra korszerűsítését, valamint a stabil és a fogyasztók igényeit maximális minőségi szinten kielégíteni tudó víziközmű-szektor megerősítését segítik elő. Az intézkedések hosszú távon biztosítják a DRV Zrt. jogszerű és fogyasztóközpontú működését, illetve likviditását is, garantálva a szolgáltatás megfelelő színvonalú és biztonságos ellátását.”

Lepleződnek már a képviselők

A fogyasztóvédelmi felügyelők Bács-Kiskun megyében már „több olyan közös képviselőt lelepleztek, aki az előírásokkal dacolva nem függesztette ki a társasház rezsicsökkentésből fakadó megtakarításait” – írta a minap a Népszabadság. A felügyelőséghez ugyanis panaszok áradata érkezett a renitens közös képviselők ellen. Somogyban még nem hallottunk a „rezsikommandó” ellenőrzéséről, egy siófoki társasházi közös képviselő hétfőn azt mondta: – A „rezsicsök-tacepaók” kintlétét óránként lehetne ellenőrizni, hiszen ahogyan kifüggesztem, gyakran azonnal le is tépik, egy lakóközösségben ugyanis mindig akad egy-két ember, aki nem kedveli a közös képviselőt...