ám ha húsz kilométerrel eltávolodunk a parttól, ott, a jól működő turizmus hátterében már egy egész másik Magyarország csap arcul bennünket.

Erről Németh Nándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa beszélt a csütörtöki siófoki vidékfejlesztési konferencián. – Minél nagyobb a roma népesség aránya egy adott térségben, annál nagyobb a szegénységi kockázat, ez igen komoly társadalmi kihívás a jövőre nézve; a dél-dunántúli régió ebben „vastagon” érintett – tette hozzá.

– Közel a Balatonhoz, Táskán sikerült felszámolni tíz éve nyomortelepet és házat építeni a családoknak. Egyébként nem jellemző a hasonló szegregátumok felszámolása, inkább nem veszünk ezekről tudomást. Felszámoljuk a szegénységet, adunk támogatást, indítunk közmunkaprogramot – ezt halljuk ugyan, de ezektől a szegénység nem fog megszűnni.

Ahogyan Táskán is, el kell menni a családokhoz, meg kell szólítani őket. S ha a családokat sikerült rendbe hozni, akkor jöhetnek a gazdaságélénkítési programok. De ha szégyellünk egy pár száz fős faluba félmilliárd forintot fektetni, akkor sose törünk ki ebből...

Húsz éve gócpontok voltak az országban, ahol megjelent a nyomor, ma már egész térségek iratkoznak fel erre a térképre – mondta csütörtökön Siófokon Németh Nándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. – Ezekben a térségekben szó sincs elnéptelenedésről, elöregedésről, éppen ellenkezőleg; míg átlagban 20-22 százalék a 18 év alattiak aránya egy településen, addig ezekek 40-50. Igaz, Csenyétén például alig akad olyan tizenöt éves lány, aki már ne volna anya...

Nagyon sok fiatal él igen rossz körülmények között, egészségi állapota borzalmas, tanulási, egyáltalán, életkilátásai siralmasak, a negatív spirálból alig van kitörés. Egész térségek jövőjét kéne tehát újragondolni, s ezt viszontlátni a vidékfejlesztési programokban. De ezen belül megmaradva az „egy falu, egy program” elvnél, mert központilag, felülről nem lehet megmondani, hol milyen segítségre van szükség.

Ezeken a területeken a lakosság jelentős része nincs munkaképes állapotban. Egy somogyi példa: a tabi Flextronics sok tíz kilométeres körből szállítja a dolgozóit, miközben a Tab-környéki községekben 15-20 százalékos a munkanélküliség...
A máltai szervezet szakembere szerint nem tartható, hogy a leghátrányosabb helyzetű településeken alig történjék beruházás. – Ezeket a tőke nem keresi, nem fektet be senki a humán erőforrás állapota miatt. Márpedig a szegénység nem tűnik el, ott marad ezekben a régiókban, csak keveseknek adatik meg, hogy Londonba, vagy akár csak Budapestre menjenek. A helyi gazdaság fejlesztésére volna szükség, ám ez pénz nélkül nem megy. Igenis lehetne a kistelepülésekre is piacra találó kisüzemeket telepíteni, de ha meg se próbáljuk...

Azt is tudomásul kéne venni, hogy az elmaradt térségeket szociális munka nélkül nem lehet fölzárkóztatni, lásd a táskai példát. Az orvosnál, az iskolában, mindenütt megalázzák a nyomorban élőket, pedig másként kéne szólni hozzájuk, emberszámba véve őket, nem úgy tekinteni a gyerekekre, mintha ők tehetnének róla, hogy hová születtek. Figyelem, egyre nagyobb lesz a nyomorba születő és a roma gyerekek aránya! Ennek tudatában kell választ adni arra a kérdésre: merre tovább, Magyarország?

A máltai szervezet szakembere feltette a kérdést a 2014 és 2020 közötti vidékfejlesztési programokat taglaló konferencián: vajon a szegény, vagy a roma szó hányszor szerepel e programokban? Válasz is érkezett, az egyik minisztériumi főosztályvezetőtől: kérés volt feléjük, hogy a szegény, a szegénység szavak lehetőleg ne szerepeljenek...