Sajtóinformációk alapján a versenyhivatal több millió forintra bírságolt áruházláncokat, azért, mert közismert hazai márkák magyarságát nem tudta bizonyítani, így például a Sió szörpökét, gyümölcslevekét.

A magyar termelők magyar alapanyagára gyakran hivatkozó siófoki székhelyű gyümölcslégyártó üzem illetékeseinek azt a kérdést tettük fel: a termékek bizonyítása nehézkes, vagy az áruházláncok nincsenek kellő információ birtokában? Hogyan készül, milyen alapanyagból a népszerű szörp és ivólé?

A vidékfejlesztési tárca rendelete értelmében a gyártók és kereskedők három kategóriát használhatnak a termékek eredetének megjelölésére. A termék akkor „magyar”, ha száz százalékban hazai alapanyagból, itthon gyártják. Akkor „hazai”, ha az alapanyag fele magyar, míg akkor „hazai feldolgozású”, ha külföldről származik az alapanyag, de a feldolgozás nagyobbik része idehaza történik. A versenyhivatal viszont azt vizsgálja, hogy az áruházláncok megtévesztik-e vásárlóikat azzal, hogy egy terméket magyarnak jelölnek meg reklámjaikban. A hivatal szerint a vásárló csak arra tekinthet ilyenként, amely magyar alapanyagból Magyarországon készült. E szerint a Pick immár bizonyosan nem magyar, elsőként még államtitkárként Ángyán József hozta nyilvánosságra, hogy német húsimportra szorul. Kérdés: a Coca-Cola ellenben magyar, legalábbis hazai termék? És a hamburger, hiszen idehaza készül hazai alapanyagból?

Több hazai áruházlánc a magyarnak hirdetett termékek alapanyagának eredetét nem tudta bizonyítani, erősen kétséges persze, hogy ezt nekik kell-e pontosan, részletekbe menően tudni. A Medián és az Ipsos felmérése egyébként azt mutatja, hogy a vásárló általában fontosnak tartja a termékek magyar eredettét, a boltban azonban már elsősorban az ár és a minőség alapján dönt. A Gfk Hungária piackutató szerint elsősorban a friss gyümölcsnél és zöldségnél kitartóak a vevők a vásárlás pillanatáig a tekintetben, hogy az adott áruféleség magyar-e.

A két évtizede Európa vezető légyártója, az Eckes AG által felvásárolt Sió ügyvezetője, Fazekas Endre a Népszabadságnak azt mondta: termékeik zöme kizárólag hazai alapanyagból készül. Ennek ellenére egyelőre kivárnak azzal, hogy feltüntessék címkéiken a „magyar termék” nemzeti trikolóros eredetlogót, ezt majd csak akkor teszik meg, ha egyébként is „stílust váltanának”. Fazekas szerint ezen túlmenően hosszú távú programokra volna szükség ahhoz, hogy a fogyasztóknál el lehessen érni: a termékeredet valódi szempont legyen a vásárlás során.

A termékeredetről szóló magyar rendelet egyébként uniós kritikák kereszttüzébe került, Brüsszel szerint a háromféle jelölés (magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék) zavaros lehet a vásárlók számára.

Ami pedig a Siónak címzett kérdéseinket illeti: május 13-án, azaz csaknem két hónapja küldtük el ezeket, többször is ígéretet kaptunk a válaszra, felelet azonban mostanáig nem érkezett, sikerült viszont egy ízben e helyett megtudnunk, hogy a Sió limonádét szállított a gátakra a dunai árvízkor.

A turizmus közvetítheti a hungarikumot, a „magyarosch” a múlté

A magyar értékek, ezen belül a hungarikumok leghatékonyabb közvetítője nemcsak belföldön, hanem nemzetközi téren is a turizmus – így foglaltak állást a „Hungarikumok és Országmarketing” konferencia turizmusszakos résztvevői. Brachna János, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének tagja, siófoki szakközgazdász hívta fel erre a figyelmet. A tanácskozáson mutatták be az új hungarikum-törvényt. E szerint a magyarság értéktára piramisszerűen áll össze. Legalul szerepelnek a honi magyarországi, illetve a külhoni magyar értékek. A magyar értéktár a piramis középső szintje, a csúcs pedig a hungarikum.

Az ország márkázása nem turisztikai, hanem kreatív feladat; jelenlegi megítélésünk ellentmondásos, jó tudni, hogy vendégszeretet tekintetében Magyarországot csak a 116. helyre sorolt egy nemzetközi összehasonlítás – hangzott el a konferencián. Puczkó László, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének elnöke azt mondta: az értéktárba vagy a hungarikumok közé került termékek, szolgáltatások, szellemi javak vevők (turisták) nélkül akadémikus, porosodó gyűjtemények lesznek. Emlékeztetett: évekkel ezelőtt elkészült a turisztikai vonzerőleltár. Javasolta, hogy turisztikai marketing szakemberek is kerüljenek be a hungarikum-bizottságba. Puczkó szerint a korszerűen újratöltött tartalom a fontos, a „magyarosch” már senkit sem érdekel.

A magyar termelők magyar alapanyagára gyakran hivatkozó siófoki székhelyű gyümölcslégyártó üzem illetékeseinek azt a kérdést tettük fel: a termékek bizonyítása nehézkes, vagy az áruházláncok nincsenek kellő információ birtokában? Hogyan készül, milyen alapanyagból a népszerű szörp és ivólé?

A vidékfejlesztési tárca rendelete értelmében a gyártók és kereskedők három kategóriát használhatnak a termékek eredetének megjelölésére. A termék akkor „magyar”, ha száz százalékban hazai alapanyagból, itthon gyártják. Akkor „hazai”, ha az alapanyag fele magyar, míg akkor „hazai feldolgozású”, ha külföldről származik az alapanyag, de a feldolgozás nagyobbik része idehaza történik. A versenyhivatal viszont azt vizsgálja, hogy az áruházláncok megtévesztik-e vásárlóikat azzal, hogy egy terméket magyarnak jelölnek meg reklámjaikban. A hivatal szerint a vásárló csak arra tekinthet ilyenként, amely magyar alapanyagból Magyarországon készült. E szerint a Pick immár bizonyosan nem magyar, elsőként még államtitkárként Ángyán József hozta nyilvánosságra, hogy német húsimportra szorul. Kérdés: a Coca-Cola ellenben magyar, legalábbis hazai termék? És a hamburger, hiszen idehaza készül hazai alapanyagból?

Több hazai áruházlánc a magyarnak hirdetett termékek alapanyagának eredetét nem tudta bizonyítani, erősen kétséges persze, hogy ezt nekik kell-e pontosan, részletekbe menően tudni. A Medián és az Ipsos felmérése egyébként azt mutatja, hogy a vásárló általában fontosnak tartja a termékek magyar eredettét, a boltban azonban már elsősorban az ár és a minőség alapján dönt. A Gfk Hungária piackutató szerint elsősorban a friss gyümölcsnél és zöldségnél kitartóak a vevők a vásárlás pillanatáig a tekintetben, hogy az adott áruféleség magyar-e.

A két évtizede Európa vezető légyártója, az Eckes AG által felvásárolt Sió ügyvezetője, Fazekas Endre a Népszabadságnak azt mondta: termékeik zöme kizárólag hazai alapanyagból készül. Ennek ellenére egyelőre kivárnak azzal, hogy feltüntessék címkéiken a „magyar termék” nemzeti trikolóros eredetlogót, ezt majd csak akkor teszik meg, ha egyébként is „stílust váltanának”. Fazekas szerint ezen túlmenően hosszú távú programokra volna szükség ahhoz, hogy a fogyasztóknál el lehessen érni: a termékeredet valódi szempont legyen a vásárlás során.

A termékeredetről szóló magyar rendelet egyébként uniós kritikák kereszttüzébe került, Brüsszel szerint a háromféle jelölés (magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék) zavaros lehet a vásárlók számára.

Ami pedig a Siónak címzett kérdéseinket illeti: május 13-án, azaz csaknem két hónapja küldtük el ezeket, többször is ígéretet kaptunk a válaszra, felelet azonban mostanáig nem érkezett, sikerült viszont egy ízben e helyett megtudnunk, hogy a Sió limonádét szállított a gátakra a dunai árvízkor.

A turizmus közvetítheti a hungarikumot, a „magyarosch” a múlté

A magyar értékek, ezen belül a hungarikumok leghatékonyabb közvetítője nemcsak belföldön, hanem nemzetközi téren is a turizmus – így foglaltak állást a „Hungarikumok és Országmarketing” konferencia turizmusszakos résztvevői. Brachna János, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének tagja, siófoki szakközgazdász hívta fel erre a figyelmet. A tanácskozáson mutatták be az új hungarikum-törvényt. E szerint a magyarság értéktára piramisszerűen áll össze. Legalul szerepelnek a honi magyarországi, illetve a külhoni magyar értékek. A magyar értéktár a piramis középső szintje, a csúcs pedig a hungarikum.

Az ország márkázása nem turisztikai, hanem kreatív feladat; jelenlegi megítélésünk ellentmondásos, jó tudni, hogy vendégszeretet tekintetében Magyarországot csak a 116. helyre sorolt egy nemzetközi összehasonlítás – hangzott el a konferencián. Puczkó László, a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének elnöke azt mondta: az értéktárba vagy a hungarikumok közé került termékek, szolgáltatások, szellemi javak vevők (turisták) nélkül akadémikus, porosodó gyűjtemények lesznek. Emlékeztetett: évekkel ezelőtt elkészült a turisztikai vonzerőleltár. Javasolta, hogy turisztikai marketing szakemberek is kerüljenek be a hungarikum-bizottságba. Puczkó szerint a korszerűen újratöltött tartalom a fontos, a „magyarosch” már senkit sem érdekel.

A turizmusban utazók állásfoglalásában az áll: annak érdekében, hogy a nemzeti értékeket mások is felfedezzék, a turizmus képviselőinek is rész kell(ene) venniük a nemzeti értékek azonosításában, így a TDM-szervezeteknek. Úgy vélik, hogy desztinációs szintű termékfejlesztés szükséges, vagyis például az „összbalatoni” márkák erősítése.