Az államfő a lengyel-magyar barátság napja alkalmából a Csiky Gergely Színházban tartott gálaműsort megelőző beszédében kiemelte, hogy "ez a barátság nem a történelem egyes epizódjaira vonatkozik, hanem átszövi életünket és nem csupán akkor érvényes, ha közös érdekegyezés mutatkozik közöttünk, hanem állandó és jelenvaló tény".

Nem aktuális közéleti együttműködéstől vagy együtt nem működéstől függ, annál mélyebb, éppen ezért tönkre se teheti politikai ármány vagy ellenségképzés - tette hozzá.

Sulyok Tamás úgy vélte, a két nép szabadon vállalt ezeréves barátságára nem vethet árnyékot semmi, nem szakíthatja szét semmi, nem törheti meg semmi, mert ez nem csak ország és ország, nemzet és nemzet között áll fenn, hanem közösségekről közösségekre, emberről emberre adódik át.
"Felejtheti-e Lengyelország, hogy patrónái magyar királylányok, felejtheti-e Magyarország, hogy legnagyobb hadvezére lengyel szabadságharcos, felejthetjük-e, hogy egymás szabadságküzdelmeiben véreztünk, felejthetjük-e az 1848-as lengyel légiót vagy a lengyel szabadságküzdelmek magyar önkénteseit, felejthetjük-e Henryk Slawik és idősebb Antall József ezrek életét megmentő barátságát, felejthetjük-e az egymásért való kiállást 1956-ban? Én úgy vélem, soha, mi magyarok biztos, hogy nem fogjuk" - mondta.

Sulyok Tamás szólt arról is, hogy a magyar rokontalan nép Európa közepén, amely keletről jött, de nyugaton lelt hazára, nyelvét mások nem ismerik, az nem is hasonlít más nyelvekre, csak az értheti, aki anyanyelveként kapja ajándékba, vagy aki olyan rátermett, hogy megbirkózik megtanulásával.

"Ez a rokontalanság néha átoknak, néha áldásnak bizonyult: általa tanultuk meg, hogy csak magunkra számíthatunk, hogy nem szabad várni másokra, így ismertük fel, hogy nemzeti létünk és kultúránk csak számunkra fontos, hogy értékeink csak nekünk kedvesek, és nem várhatjuk, hogy más őrizze, más védje, vagy más gyarapítsa helyettünk" - sorolta.

Szavai szerint "bár az árvaság megedz, azért meg is próbálja az embert, ilyenkor jutnak eszünkbe a lengyelek, az, hogy rokontalanságunk sosem jelentett igazi magányt, többnyire a lengyeleknek volt köszönhető".

"Ők töltötték és töltik be mind a mai napig azt az űrt, amelyet mindig is éreztünk magunk körül, ők jelentik számunkra, hogy mégsem vagyunk egyedül, hogy mégis tudunk kikre számítani, hogy nem kell a szabadságot egyedül őriznünk, mert a lengyelekben méltó és hű társra találtunk"
- fűzte hozzá.

Úgy vélte, bár a két nép sohasem ugyanazt az utat járta, de hasonlóan haladt: "volt, hogy együtt küzdöttünk törökkel, tatárral, volt, hogy egyszerre nyomtak minket keletről is és nyugatról is, volt, hogy feláldoztuk életünket a másik szabadságáért, volt, hogy akkor is támasza maradtunk a másiknak, amikor ellenkező irányba sodródtunk".

"A szükségben sem engedtük el egymást, sőt, mintha akkor sokkal jobban tartottuk volna a másikat, kitartóan, ahogy csak tőlünk telt, bátran, ahogy testvérekhez illik" - hívta fel a figyelmet.

Kitért arra is, hogy magyar és lengyel csodálta egymás állhatatosságát és szabadságszeretetét, hitét és tartását, védték Európát vérükkel és gazdagították egyedülálló kulturális értékeikkel.

"Azt, hogy mit jelent áldozatot hozni hitért, értékért, hazáért és Európáért, tőlünk jobban talán senki sem tudja, az újrakezdés nemzete, a szabadság népe, a kereszténység védőbástyája, buzgó a hitben és vitéz a harcban, ezek mindkét népről egyaránt elmondhatók" - mondta Sulyok Tamás, aki szerint a hasonló sors, nemzeti tartás és küzdőszellem mellett a két nép barátságának titka lehet az is, hogy közös szentek átimádkozott élete egyesítette őket szívben és lélekben.

Az államfő beszélt arról is, hogy a két nép sokszor úgy tekintett egymásra, mintha magát látná, és II. János Pál pápa unokatestvérként beszélt magyarokról és lengyelekről első magyarországi útján.

Sulyok Tamás Andrzej Duda lengyel elnököt méltatva hangsúlyozta, "személyes példájával és munkájával olyan virágzó időszakát teremtette meg a magyar-lengyel kapcsolatoknak, amelyek még jobban erősítették a már amúgy is szoros viszonyt".

Andrzej Duda beszédében kitért a jelenlegi biztonsági kihívásokra is, aláhúzva a térségbeli és a transzatlanti kapcsolatok szerepét a lengyelországi, a magyarországi, valamint tágabban a közép-európai stabilitás megőrzésében.

"A történelem arra tanította a lengyeleket és a magyarokat is, mennyire fontos a szolidaritás" - jelentette ki, utalva a lengyel-magyar történelmi sorsközösség több példájára, ezen belül az 1920-as lengyel-bolsevik háború során Lengyelországnak szállított magyar lőszerre.
"Ma, barátokként és szövetségesekként szolidárisak kell, hogy legyünk cselekvésünkben, és tiszteletet tanúsítsunk egymás iránt" - fogalmazott a lengyel államfő, aki meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyelek és a magyarok kölcsönös rokonszenve erőteljes kulturális kapcsolatokban is gyökerezik.

Szita Károly (Fidesz-KDNP), Kaposvár polgármestere köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a magyar és a lengyel nép barátsága nem csupán a történelem lapjaira tartozik, hanem élő kötelék, amit mindig őrizni kell.