Fontos, hogy minden szinten magasan képzett pedagógusok foglalkozzanak a gyerekekkel; olyanok, akik tehetségeket fedeznek fel és nevelnek fel”.

Mint például Birkás György és Somogyvári Lajos: tudományos tevékenységüket Pedagógus Kutatói Pályadíjjal ismerte el a napokban a Magyar Tudományos Akadémia. A díjátadón elhangzott méltatás tehát a siófoki és a tabi pedagógusra (mindketten a Somogyi TISZK-hez tartozó középiskolában tanítanak) is igaz.

Birkás György bemutatását nem is lehetne mással kezdeni, mint az 1984-es Ki Miben Tudós című tévévetélkedővel: a siófoki Perczel Mór Gimnázium harmadikosaként az ország legjobb nyolc diákmatekosa közé jutott, s a döntőben végül negyedik lett. De harmadikban és negyedikben is ő nyerte az országos középiskolai tanulmányi versenyt, érettségi után pedig Helsinkiből, a matematika diákolimpiáról bronzérmet hozott haza.
– Már hat-hét évesen állandóan számoltam – emlékszik vissza a siófoki Baross középiskolában informatikát és matematikát tanító pedagógus. – Mindig az absztrakt része érdekelt jobban, nem a számolás, mert hiszen a matematika nem csupán számolás, sőt, nem is elsősorban az; az összefüggésekre kell rátalálni, rájönni.

A kutatói pályadíjjal elismert munkám is erről szól: olyasmit felfedezni, ami másnak még nem sikerült. Az önhasonló fraktálsorozatok világába mélyedtem el, fraktál a hópehely is, vagy a fa az összes ágával. Lehet olyan fraktál, amit én láttam először a világon; ez nagyon nagy élmény. A világ felfedezésének nagyszerűségét a három-hétéves gyerekeken jól láthatjuk, sajnos azonban az iskola ezt sokakból kiöli. Legkisebb gyermekem tizenegy esztendős (nagyfiam 23, nagylányom 20 éves), rajta még látom az érdeklődést, az összefüggések keresését. Persze ő is jó matekból...

Öt éve kutatja a tanár úr a maga fraktálsorozatait. Úgy mondja, amikor odahaza matematikával foglalkozik, kikapcsolja maga körül a világot, de kell ehhez egy megértő feleség is, akivel harminc éve, a gimnázium második osztálya óta együtt vannak. A felfedezés izgalmát igyekszik átadni tanítványainak is az órákon. – Most például a másodfokú egyenleteket vesszük a tizedik évfolyamon – így Birkás György. – Meg lehet tanítani úgy is, hogy fölírom a táblára a megoldást, de úgy is: hagyom, hogy a diák maga csodálkozzon rá a megoldásra. Igyekszek olyan játékokat belevinni az oktatásba, ami a mai fiatalokhoz közel áll. Nem könnyű, de próbálom megszerettetni a matematikát, megértetni, hogy miért szép.

A Gábor Dénes és a Kodolányi főiskolán tanított gazdaságtant, pénzügy-számvitelt, sőt, minőség- és megbízhatóságot is (két diplomája van: matematikus és közgazdász), a Barossba tizenegy éve az csábította, hogy gazdasági informatikus szakot indított az iskola. A tudományos akadémia által is elismert pályamunkája egyébként – árulja el – doktori értekezésnek is megtenné, csakhogy hiába angol a fraktálsorozatok szakirodalma is, ha egyszer az angol beszéddel hadilábon áll, anélkül meg nem megy a nyelvvizsga, ami feltétele a doktorinak... Birkás György „mellékesen” 2012-ben Somogy egyéni sakkbajnoka volt, szakkört is vezet, s úgy látja, hogy értelmes, érdekes alternatíva felkínálásával a mai fiatalokat is el lehet mozdítani a számítógép mellől, a sakk pedig éppen ilyen...

Közelebb áll a doktori címhez Somogyvári Lajos; a tabi Rudnay középiskola magyar-történelem tanára voltaképpen a lekerekített, tömörített doktorijára kapta az akadémiai pályadíjat („vizuális vizsgálat a magyar pedagógiai szaksajtóban, 1960-1970”), idő közben elkészült disszertációjára azt mondták a szakemberek, hogy az elmúlt évek legjobbja, azaz jó eséllyel a nyárra a kétbetűs rövidítéssel toldhatja meg a nevét.
– Úgy kezdtem a pályát az egyetem után, 2006-ban, hogy rögtön nekifogtam a doktorimnak is a témavezetőm, Géczi János ajánlásával – magyarázza a tabi pedagógus. – Egy ismerősöm ajánlotta Tabot, s mivel a középiskolát Győrött, az egyetemet Pécsen végeztem, először meg kellett néznem a térképet...Végül itt ragadtam, jól érzem magam ebben a családias légkörű kisvárosban.

Nemcsak érettségizőket, hanem hegesztőket, lakatosokat, elektrotechnikusokat is tanít a Rudnayban; hogyan lehet felkelteni, fenntartani az érdeklődésüket? – Olyan témák forszírozásával, ami érdekli őket – feleli. – Wifi, email, sms – e szavak jelentéséről, eredetéről is beszélünk, vagy arról, miképpen kell megírni egy álláspályázatot, hogyan keressünk a munkaügyi központ honlapján. Szövegértés-feladatot legutóbb az Éjjel-nappal Budapest című tévés realityből adtam a diákjaimnak, máskor meg az éppen népszerű rajzfilmsorozatból. A verseket is közel lehet vinni hozzájuk; rímeket, verseket faragtatok velük, a legsikerültebbekkel a Somogyi Hírlap olvasói is rendre találkozhattak az elmúlt években. Az interaktív táblának köszönhetően pedig ma már a történelmet is nagyon „föl lehet dobni”.

Fotókkal például, ami ugye Somogyvári Lajos szakterülete. – A hatvanas évek oktatástörténetét újságfényképek segítségével dolgoztam föl. Már 5300 összegyűjtött képnél tartok. A fotó ekkor lett elterjedt a magyar sajtóban, a tanár-diák viszonyra, az iskolák mindennapi életére nagyon érdekes következtetésekre lehet jutni általuk. Kutatásaimat 2006 óta folyamatosan publikálom leginkább magyar és angol nyelven; kritikám, recenzióm Kanadában és Olaszországban is jelent már meg. Újabban tudományos konferenciákon is előadok. Amit írok, először mindig a párom, Margit olvassa el, ő mondja el kívülállóként, hogy érthető-e, vagy sem.

A magyar-történelem tanár „különleges viszonyban” van a tanítványaival. Ennek szerinte az a titka, hogy meg kell érteni, meg kell hallgatni a diákokat, mert a mai fiatal már nem fogadja be automatikusan, amit egy tanár mond; ki kell azt érdemelni. S hogy egyéb párhuzam is legyen Birkás tanár úrral, ne csak a díj és a doktori: hosszútávúszó a tabi pedagógus; több 12 és 24 órás úszó csapatversenyen állt rajhoz, igaz, az utóbbi időben nemigen jut ideje sportolásra, legalábbis magas szinten, mert a kutatás nagyon lefoglalja.