A városi képviselő-testület most tevékenységük elismerése képpen úgy döntött, hogy „előfinanszírozza” nettó húszmillió forintos, uniós pályázati támogatású beruházásukat.

Somogy megyében tavaly a legnagyobb összeget, közel ötmillió forintot a Siófoki Állatvédő Alapítvány javára ajánlották fel az adózók, összesen 1325-en. Sokáig a balatonszabadi szeméttelep tőszomszédságában működtették folyton zsúfolt állatmenhelyüket, de nem ők költöztek el, hanem a hulladéklerakót rekultiválták idő közben. Ennek ellenére egyetlen kutyára váró állatbarátnak sem javasoljuk, hogy Balatonszabadi felől közelítse meg a két település határán lévő menhelyet, a kukásautók által tönkre tett út ugyanis valódi tengelytörő...

A hajdani szeméttelep-mérlegházból azonban rövidesen betegkezelő-, karantén- és irodahelyiség lesz, első uniós pályázatuknak köszönhetően, s mert a siófoki képviselő-testület átvállalta a mintegy nettó húszmillió forintos beruházás előfinanszírozását. A erről döntő, minapi ülésen Balázs Árpád polgármester azt mondta: köszönik, hogy az alapítvány szívvel-lélekkel végzi munkáját, megérdemlik a város támogatását.

– Százhetven, de tavaly nyáron kétszáz is volt – feleli Vörös Zsuzsanna kuratóriumi elnök arra a kérdésre, hogy most éppen hány kutyáról gondoskodnak. Úgy véli, nyitottságuknak köszönhetik, hogy ilyen sok adózó megtalálta őket a felajánlásával. Egyre több saját rendezvényt, nyílt napot szerveznek, más rendezvényeken is megjelennek, naponta frissül a Facebook-oldaluk. Mivel nagyon kevés a hozzájuk hasonló szervezet, 20-30 kilométerre, vagy akár még messzebbre is elmennek, ha kidobott kölyökkutyákról, sérült, rossz állapotú házi kedvencről értesülnek. Aki az internetes közösségi oldalukat figyeli, láthatja, „mit tudnak kihozni” egy-egy sérült, beteg kutyából.

– Sokat változtak az örökbefogadók, már nem jellemző az a szemlélet, hogy „jó lesz a lánc végére, csak ugasson, ha már egyszer ingyen van”, azért sem, mert nincs ingyen; elvégre nekünk is pénzbe kerül a kutyák etetése, ápolása, ivartalanítása, oltása, csipezése – magyarázza Vörös Zsuzsanna. – A számos hajmeresztő eset ellenére is javul azért a kutyatartás, ma már jobban elítélik az emberek, ha valahol rossz körülmények között tartják a házi kedvencet. Attól persze még messze vagyunk, ahogyan ez Németországban működik...

A felajánlások, pályázatok ellenére a kuratóriumi elnök szerint a német kapcsolat nélkül sokkal nehezebben boldogulnának. Bőven érkezik onnan is támogatás pénz, vagy élelem formájában, a németek nagyon kedvelik, hogy a magyar kutyák mennyire emberszeretők, ragaszkodók, hálásak. Német nyelven is működik az alapítvány adatbázisa, a kinti állatvédő szervezetek németországi családoknak keresnek és találnak is kutyákat a siófoki-balatonszabadi menhelyen. Alapvető különbség, hogy ők sokkal jobban megnézik, hová is kerül az eb; a lakáson kívül tartott kutya ismeretlen „fogalom”, s elképzelhetetlen például, hogy kutyát adjanak annak, aki naponta nyolc-tíz órát távol van a lakhelyétől.

– Amit a felajánlások és az egyre inkább beérő pályázatok révén megspórolunk, azt a menhelyfejlesztésre fordítjuk; ha most nem segítene a város önkormányzata, akkor vissza kellene utasítanunk az uniós támogatást, ezért is vagyunk nagyon hálásak érte – teszi még hozzá az alapítványi elnök, aki immár főállásban ténykedik, mert „nem lehet már győzni máshogy”, de csapatot is talált: olyan munkatársakat, segítőket, akik vállalják a „forróságban-fagyban, hétköznap-ünnepnap” jellegű feladatot, melyben sok ugyan a nehézség, de annál több a hála.