Sok a betöltetlen álláshely, kevés az idénymunkás, egyre nehezebb megfelelő, képzett munkaerőt találni – foglalta össze Hoffmann Henrik siófoki szállodaigazgató, a Balatoni Regionális TDM Szövetség elnöke.
Rímel a szavaira a Kisosz-tagság tapasztalata is; a mikrovállalkozások érdekvédelmi szervezetének balatonszárszói szezonnyitó fórumán hangzott el: annak ellenére, hogy magas az álláskeresők száma, kevés a jó szakember, mármint az olyan, akit a vendéglátás azonnal alkalmazni tudna a szezonra. – A pincér, az eladó, a szakács hiányszakma és azért is lehet az, mert nagyon sok szakember nézett a Balaton-partnál kedvezőbb, éves kenyérkereseti lehetőség után és ezt Ausztriában vagy Olaszországban találta meg – vélekedik Kertész Rezső, a Kisosz somogyi társelnöke. – Sőt, tendenciává vált már, hogy jó néhányan a nyárra se jönnek vissza a Balaton mellé, mondván: a kinti minimálbér is hozhat annyit, esetenként többet is, mintha idehaza vállalkozna, ráadásul odakint idegeskedni sem kell.
Hoffmann Henrik arról is beszélt: a szállodák alapvetően a színvonal emelésében lennének érdekeltek, de szorult helyzetükben szinte már bárkit felvesznek, mert nem tudnak versenyezni az osztrák vagy az angol bérekkel, másrészt rengeteg a diplomás, és kevés a szakmunkás. – A főszezonban akár napi 12-14 órát is dolgoznak az emberek, ehhez képest a bruttó 100-150 ezer forinttal rendkívül alulfizetettek. Minimum duplázni kellene a bérüket, de a szállodák jövedelmezőségi szintje mellett ez elképzelhetetlen. A megoldás talán az ágazatot terhelő adók csökkentése lehet, amiből a béremelés is kigazdálkodható lenne.

Igaz, hogy még az áprilisi választások előtt, de elhangzott a bejelentés: vizsgálja a Nemzetgazdasági Minisztérium az áfacsökkentés lehetőségeit a turizmusban. Versenyképtelen a magyar vendéglátás a 27 százalékos áfával, a környező országok némelyikében igen kedvezményesen adózik az ágazat – hangsúlyozzák évek óta a balatoni vállalkozók. Horváth Viktória helyettes államtitkár sem látja alapvetően másként. „A vendégforgalom jelentős növekedése nem járt együtt a vállalkozások jövedelmezőségének javulásával – mondta egy fórumon. – Az árak nem emelkedtek, a hotelek jövedelmezősége tavaly érte el a válság előtti szintet.”

A KSH 2013-as adatai szerint míg a pénzügyi tevékenység bruttó 458 ezer forintos átlagbért jelentett, addig a vendéglátás 146 ezrest. – Az a nagy kérdés, hogy miképpen adjuk vissza a munka becsületét – így Hoffmann Henrik. – Diplomások állnak a recepción, mert a szakmák presztízse folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben, egyre kevesebben jelentkeztek szakmát tanulni – mind többen akarnak diplomát, irodai, fehérgalléros állást – így egyre kevesebb végzőst is kapott a szektor. Ráadásul a fizetésért sokat kell dolgozni. Azt szoktam mondani, hogy csak az szegődjön el a vendéglátásba, aki képes tudomásul venni: ez életforma, szolgáltatás, itt addig tart a munkaidő, amíg el nem megy az utolsó vendég. Nyugat-Európában is alacsonynak számít a vendéglátásban dolgozók 1500-2000 eurós havi bére, ezeket az állásokat kelet-európai vendégmunkásokkal töltik föl. Hazánkban alacsony a munkaerő mobilitása, azaz hiába akad Borsodban például sok állástalan vízvezeték-szerelő, karbantartó, ha én Siófokon nem találok ilyet.

A regionális TDM-szövetség elnöke úgy véli, abban a kormányelképzelésben van logika, hogy a turizmus lehet képes leginkább a ma még nem foglalkoztatott munkaerő tömeges alkalmazására. Hiszen – tette hozzá – számos területen valóban elegendő a betanított munka, az állástalanok vendéglátós célú átképzése sok „használható” munkaerőt teremthet az ágazatnak, ugyanakkor persze szükség van a magasan kvalifikált szakemberekre is, például amikor egy első osztályú étteremben bort kell ajánlani az étekhez.