A tóparti vendéglátóhelyeknek le kellett venni az étlapjukról a balatoni halat, hiszen december óta nincs halászat a Balatonon.

Csapody Balázs, a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa arról tájékoztatta lapunkat: optimista, mert tudomása szerint biztatóan alakulnak az egyeztetések. – Mindenkinek érdeke, hogy lehessen friss halhoz jutni a Balatonnál – így Csapody Balázs. – Fejlődik a halfogyasztás, a gasztronómiai kultúra, egyre több turista kifejezetten azzal a szándékkal érkezik, hogy a helyi ízeket is megkóstolja. S nem értik, miért nem lehet friss halat kapni, miért nincs balatoni hal az étlapokon. Ezt nehéz is megmagyarázni, amikor Európa számos országában jól működik a víz közeli vendéglátóhelyek ellátása, mi azonban ezt nem tudtuk megoldani az idei nyári szezonra.

A balatonszemesi éttermes szerint járható út volna, ha a horgászoktól vásárolhatnának halat a vendéglők. – Nem akarjuk mi sem a régi nagyhálós halászat visszaállítását, de mivel a vendégeink keresik a balatoni halat, a jelenlegi helyzeten sürgősen változtatni kell. Mi is kénytelenek voltunk szűkíteni a halválasztékunkat és tógazdaságból szerezzük be a halat. De erre persze nem foghatjuk rá, hogy balatoni...

Emlékezetes eset, amikor az egyik déli parti séf a tévében nyilatkozta: horgászoktól szerzik be a halat. Akkor azonban még folyt halászat a Balatonon, azaz könnyen legalizálni lehetett a pecászsákmányt is. – Szomorú, hogy tiszai, vagy dunai harcsát kell kínálnunk – jegyezte meg egy siófoki vendéglős. Déli parti társa arról tájékoztatott: ahogyan mások, ők is kazah, ukrán, török keszeget, fogast szereznek be.

– Kazah keszeg a Balatonnál, amikor ott a kiváló ízű hal a tóban? Agyrém! – fakadt ki Csibrák Károly zamárdi halsütödés, akit mindenki csak halas Karcsiként ismer. Neki egyébként, láss csodát, még mindig akad balatoni hala. – Mégpedig keszeg – mutatta a kínálatot a hűtőben. – Márciusban, amikor mások is észbe kaptak, elterjedt: valaki fölvásárolta az utolsó, decemberi keszegfogást. Nos, én voltam. Egyelőre még abból élek, meg a kis-balatoni pontyból, mert az például minőségi. Elhűlve hallottam, hogy az angolnacsapdába akadt pontyot és más nemes halat is a Sióba kellett engedniük a halászoknak, pedig a vendéglősök, halsütödések szíves örömest megvették volna, a bevételt meg akár a telepítésre is fordíthatták volna. Nem értjük, mi folyik a Balaton körül, kinek az érdeke a halászat leállítása. A busát is ki kéne közben szedni, mert eleszi a planktont a süllőivadékok elől.

Halas Karcsi szerint – szerény, retró stílusú halsütödéjét több szaklap válogatta be a hazai top 10-be az elmúlt években, amúgy harminchárom éve „űzi az ipart” nyaranta Zamárdiban – Európa egyik legjobb ízű hala a balatoni, e közben iszap ízű tógazdasági halakkal kell „kínlódniuk”. – A vendég igenis keresi a balatoni halat – állította. – Sőt, egyre többen jönnek azzal: mindegy, csak hekket ne! Az a turista, aki keresi a helyi ízeket, közte a helyi halat, biztosan nagyobb hasznára van a turizmusnak, mint a horgászok. Jelenleg azonban friss balatoni halhoz csak a pecás jut, meg a haverjai, akinek esetleg ajándékoz a fogásból. A vendég pedig egyen hekket, esetleg farok nélküli kazah keszeget. Nem tartanám jó megoldásnak, hogy a horgászoktól lehessen beszerezni a halat, mert az teljesen megváltoztatná a sporthorgászat jellegét. A megoldás az, amit a halgazdálkodási zrt. az elmúlt egy-két évben folytatott; annyi halat fogni, hogy frissen el lehessen adni. A Balatonon is szabályozhatná ezt kvótarendszer, a tengerekhez hasonlóan. Gazdálkodni kéne; nem csak tiltani, mert az egyszerű, hanem szabályozni és keményen ellenőrizni...