A halászati társaság ötszázért adja a halászlére vagy sült halra beváltható jegyet a fesztiválsátorban és nem biztos hogy csak ezért, de tény: kanyarog a sor, nem irigyeljük a kondérok körül sürgő-forgó hölgyeket és urakat ezért a három napjukért, hétfőre remélhetően szabadnapot kaptak a zrt. vezérigazgatójától.

Halfesztivál, méghozzá Siófokon először és ez csak annak meglepő, aki nem tudja, hogy a tojás jegyében forgott itt minden az elmúlt kerek egy évtizedben ilyenkor október idusa tájékán. Kicsiny kockázatot is vállalt a város az utolsó években már éppen fáradni tetsző, de amúgy nagyon sikeres tojásos magánrendezvény felváltásával, hiszen balatoni főváros ide, vagy oda, halas programból azért akad szép számmal a tó körül és az országban.

Tele a főtér, nemhogy a halas elárusító helyeknél, még a kürtőskalácsosok előtt is sor áll, úgyhogy meg lehet nyugodni – konstatáljuk Györkös Mariannal, a rendezésből oroszlánrészt vállaló Kálmán Imre Kulturális Központ (KIKK) igazgatójával, azaz feltehetően folyatatásra érdemes a Halfesztivál, melyet – árulja el a KIKK-vezető – nem akartak „elfalunaposítani”, ennek jegyében válogatták meg a fellépőket is. A lelkes helyi amatőrök együtteseken kívül így került a színpadra a Budapest Bár (az járt jól, aki péntek este e kitűnő banda muzsikáját választotta és nem a tévében a holland-magyar focitragédiát), a Bergendy Zenekar (egy pedagóguscsapat például direkt „rájuk gyúr”, ebből viszont kikövetkeztethető, hogy nem tegnap szerezték a diplomájukat...), vagy a Kowalsky meg a Vega.

A színpadon amúgy éppen a Harmonia Garden kezdene Szirtes Edina Mókussal, megvárják előbb a víztorony egész óra előtt öt perccel szokásos dallamjátékát, a végére átveszik a ritmusát a pengetők és a húrok is. Úgy látszik, nem fesztivál a fesztivál varázsfilc, masszírozós teniszlabda meg százforintos zokni nélkül, a sajtos-tejfölös lángos ötszázötven a balatoni nyári fíling jegyében, amúgy meg ha a Halfesztivál kedvéért még a „nyár” is visszatér – merthogy most visszatért esti égzengéssel, napközbeni verőfénnyel –, akkor már érdemes volt...