Előbbinél általában azt állapítják meg, hogy rossz, utóbbi időszakban pedig azt, hogy kevés. De mi az igazság? Ideje tiszta (Balaton) vizet önteni a pohárba!

Tavaly nyár végén-ősz elején szinte minden Balatonnal kapcsolatos hír arról szólt, hogy milyen alacsony a vízállás, a kiszáradt parti részek és az iszapos strandok kitűnő illusztrációnak számítottak a szörnyülködés kiváltására. Mi a helyzet most? Szinte kicsordul medréből a Balaton, meg kellett nyitni a Sió-zsilipet, annyira sok a víz. Mindkét véglet esetén felesleges a károgókra, a tavat temetőkre hallgatni, de vízügyi szakemberek figyelmeztetnek: a vízállás ingadozása nagyon is valós, megoldásra váró feladat.

A másik dolog a tisztaság. Ez a téma is évről-évre napirendre kerül, idén május elején az Európai Parlamentben állapították meg egy jelentés alapján azt, hogy hazánk az egyik legrosszabb vízállapotú ország az Európai Unióban. Hogy ez véletlen, vagy valamiféle „antiBalaton” lobbi tevekénység eredménye, nem tudni, de az biztos, hogy az említett kutatás eredménye téves. Hamar kiderült, a felhasznált adatok régiek, a következtetések pedig rosszak, a súlyos hibát egyébként sokan nem az unióban, hanem a magyar politika és a kutatók kapcsolatának teljes hiányában látják.

A honi szakemberek egybehangzóan állítják, a magyar tenger vize nemhogy nem egészségtelen, hanem kiemelkedően, nemzetközi szinten is jó minőségű. Az utóbbi húsz évben mindössze egyszer, 1994-ben akadtak problémák, azóta jó, a közelmúltban pedig kitűnő a vízminőség.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne megoldásra váró feladat. A már említett vízszintingadozás mellett folyamatosan oda kell figyelni a nitrogénlekötő kékalgák esetleges újbóli megjelenésére, valamint a Balatonban nem honos állatfajok káros elszaporodására.