A kakaó árának ciklusos változásai komoly veszélyt jelentenek a nyugat-afrikai kisgazdálkodókra, ám az édességipar új beruházásokkal igyekszik a termelést hosszú távon hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tenni – derül ki PwC és a GeoTraceability természeti erőforrás-kutató cég közös elemzéséből.

A 2013-as átlagos árfolyamnál 30 százalékkal magasabb szeptemberi kakaóárak előre jelezték, amire a kutatás is felhívja a figyelmet: a kakaóbabtermés bizonytalanságai miatt a piac még inkább hajlamos lehet az instabilitásra. Félő, hogy az Ebola-járvány Elefántcsontpart és Ghána felé terjedése is hatással lehet az árakra, hiszen az említett két ország felel a világ kakaótermelésének 60 százalékáért.

John Hawksworth, a PwC vezető közgazdásza szerint: „A kakaóárak erős volatilitást mutatnak: kínálati zavarok, így például a fő kakaótermelő trópusi országokban jelentkező időjárási, járványügyi vagy politikai problémák hatására gyakran hirtelen emelkedni kezdenek. Az árfolyamok múltbeli alakulása azonban azt sugallja, hogy amint a kínálati oldal a válságos évek után megerősödik, az árak viszonylag mérsékelt szintre térnek vissza, köszönhetően az olcsó nyugat-afrikai és indonéz munkaerőnek.

A kakaó ára az elkövetkező néhány évben tovább erősödhet, mivel az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában, Európában és Ázsiában folyamatosan nő a csokoládétermékek és a kakaó iránti kereslet, ami miatt a fő termelőknél – Elefántcsontparton és Ghánában – újabb kínálati korlátok alakulnak ki.

Amennyiben azonban ezek a magasabb árak új kakaóültetvényekbe történő beruházásokat ösztönöznek, a 2020-as években újabb áresés várható, ahogyan az 1980-as években is történt az 1970-es évek árrobbanását követően. Mind a politikai döntéshozók, mind az édesipari vállalatok számára kihívás lesz az ilyen hirtelen áringadozások hatásait kiegyenlíteni, ugyanis ezek sokat ártanak a kistermelőknek.”

A világ kakaótermésének 90 százalékát ugyanis kis családi gazdaságok állítják elő; közel 20 millió kisbirtokos és agrárdolgozó megélhetése függ közvetlenül a kakaótól – derül ki a 2012-es Cocoa Barometer riportból. A kisgazdaságok feltérképezése és a folyamatos adatgyűjtés segít a termelőknek meghatározni a hozamnöveléshez szükséges teendőket.

Matthieu Guemas, a természeti erőforrások – így például a kakaó – feltérképezésére és nyomon követésére használt technikai megoldásokat kínáló GeoTraceability képviselője szerint a fák életkora, a körülöttük hagyott tér mérete, a használt műtrágya és a mezőgazdasági gyakorlatok változásai mind hatással vannak a kakaótermelésre és -kínálatra.

„A termelés fellendítését célzó fenntarthatósági és támogató programokba fektetett óriási beruházások révén a kakaóipar komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a jövőbeli kakaóhiányt elkerülje. Az olyan beruházások, mint a gazdák képzése vagy a fenntarthatósági felárak alkalmazása három éve még ritkán, ma azonban már egyre gyakrabban jelennek meg Nyugat-Afrikában. Ezek a kezdeményezések nemcsak a gazdákat, de az egész iparágat egy hosszú távú, fenntartható agrártermelési szemléletmód felé mozdítják, amely figyelembe veszi a változó körülményeket – ideértve az éghajlat, a gazdaság és a mezőgazdasági eljárások változásait is” - véli a szakértő.

A globális kakaópiacról:

Afrikából származik a világ kakaótermésének 70 százaléka, Afrikán kívül pedig Indonézia a legnagyobb kakaótermelő. Elefántcsontpart önmagában a globális kakaótermelés majd 40 százalékát állítja elő. A kakaóbab 90 százaléka családi kisgazdaságokból származik.

Hozzávetőleg 2000 óta érezhető a kakaóárfolyamok alakulásában spekulatív befektetések hatása, ám közép- és hosszú távon inkább a keresleti és kínálati oldal határozhatja meg az ártrendeket.